Tegnap valami furcsát éreztem. Nem tudom mit. Valami volt a levegőben, de nélküle nem jönnék rá, hogy mi volt az.
A délután (4. rész)
A vallomás elmesélésének utolsó szakaszában az éjszakába menő sírásról mesélnék, valamint arról, hogy mit jelent ő számomra. Azóta történt nagyon sok minden, amiről folytatnám a storyt, de két vágányra állítom az írást: mesélek majd az eseményekről, hogy mit éreztem és mi történt, és szeretnék valamilyen gyakorisággal mesélni arról is, hogy éppen mit érzek és mi történik velem. A délután zárórésze 2in1 rész lesz.
A délután (3. rész)
Sírtunk. Mindketten. Tudtam, hogy nem úgy érez irántam. Az előző napokban a TikTokon közzétettem 3 videót is, mert tudtam, hogy mi lesz a vége a délutánnak. Az elsőben említést teszek, hogy elveszítettem a legjobb barátomat. A másodikban fájdalmamban kiénekeltem magamból, hogy el kell őt engedjem. A 3. videóban beletörődően elbúcsúztam. Ja, azthittem…
A délután (2. rész)
Mielőtt folytatnám a történet mesélését, szeretném megosztani, hogy mit érzek mióta megtörtént a beszélgetés, hogy érzem magam, milyen gondolatok kerülgettek.
A délután (1. rész)
Nem írtam le, hogy tulajdonképpen miért fogott el és fog el negyedóránként a sírás, miért nem tudok aludni idén, miért szeretem és utálom magam egyben. Olvasva az intro-t arra jöttem rá, hogy sokszor ismételtem szavakat, na de most erre is kitérek, hogy miért.
Intro
Ma elmentem túrázni. Sírtam, sokat sírtam. A társaságom nem értette, hogy mi van velem. Nem tudtam elmondani neki… Egyetlen ember tudja csak, hogy miért sírtam…